Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Mire jó a macskakiállítás?

A cicák tenyésztése egyetlen célt, a szép külső kialakítását szolgálja. A tenyésztéssel foglalkozó emberek szívesen hasonlítják össze legremekebb példányaikat kollégáik kedvenceivel, és annak is örülnek, ha ezt minél több szemtanú nézi végig. Az első macskakiállításra 1871-ben, Londonban került sor. A siker óriásinak bizonyult. Az érdeklődők tömegei számára az is kiderült, hogy egy ilyesfajta rendezvényen nagyon könnyű megfelelő párt találni egy-egy ritka állat számára. Gyakran előfordul az is, hogy a kandúr és a cicahölgy egymástól több száz kilóméterre lakik, és gazdáik csupán a nagy összejövetelen ismerték meg egymást. Napjainkban már számos országban tartanak rendszeresen macskakiállításokat. 
A világ első macskagyűjtő egyesületét 1887-ben alapították, Angliában. A „National Cat Club” még ma is példaszerűen működik. A fajtatiszta macskák tenyésztését hazánkban is nagyon korán elkezdték. A világháború előtt létrejövő egyesületek a fajtatiszták tenyésztésével és védelmével kívántak foglalkozni. 
Tizennégy európai ország tenyésztői alapították a „Fédération Internationale Féline” nevű nemzetközi szervezetet, amely a nemzeti szövetségek munkáját irányítja. A tenyésztők szövetségei meghatározzák, hogy a tenyésztés során milyen irányelveket kell figyelembe venni. Lajstromba veszik a kitenyésztett állatokat, és gondoskodnak a kiállítások megszervezéséről, valamint a legszebb példányok díjazásáról. 
A verseny során a segítők veszik ki a cicákat a ketrecükből, és megmutatják a döntőbírónak, anélkül, hogy a gazdi jelen lenne. A bíró csak a macskák szépségét vizsgálja, a származás nem érdekli. Így azután az is előfordulhat, hogy egy tekintélyes származású cica alulmarad pompás külsejű, ám nem teljesen tiszta vérű vetélytársával szemben. Egy macska számára a létező legnagyobb kitüntetés, ha elnyeri az „International Champion” címet. Ehhez az kell, hogy a cicát három különböző országban válasszák fajtája legszebb példányának.