Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hol tenyésztettek először hosszúszőrű macskát?

A legtöbb embernek elsősorban az angóramacska jut az eszébe, ha a hosszúszőrű cicákra terelődik a szó. E kedves állatok Törökország fővárosának, Ankarának régi nevét viselik, melyet a szultánok korában Angorának hívtak. A város lakói már a 13. században foglalkoztak a hosszú, selymesen csillogó szőrű macskák tenyésztésével, melyeket Európa csupán ötszáz évvel később fedezett fel. 
A fehérbundájú angórák Törökország „nemzeti macskájának” számítanak. Legszebb példányaik az isztambuli és az ankarai állatkertben élnek, és csak különleges engedéllyel szabad külföldre vinni őket. Alig néhány magánember büszkélkedhetett ezekkel a csodálatosan szép, élénk és ragaszkodó angóramacskákkal, jóllehet Amerikában és Angliában egyre inkább divatba jöttek. 
Az angóramacska volt a legelső Európában ismert hosszúszőrű macska. Megjelenése óriási feltűnést keltett, ám a 19. század utolsó harmadában szinte teljesen kiszorította közeli rokona, a perzsamacska. A perzsamacskák között a legkülönfélébb színárnyalatokat is megtalálhatjuk. Gyakori, hogy némelyiknek nem csak a bundája, de még az orra hegye is szurokfekete. Szemük színe általában kék vagy narancssárga, nagy ritkán pedig ún. odd-eyed cicák is születnek. E ritka példányok egyik szeme kék, a másik pedig narancsszínű. E különlegességük miatt a keleti emberek úgy hiszik, hogy ezek szerencsét hoznak. A perzsamacskát könnyű felismerni teltnek tűnő, de erőteljes testéről, rövid, masszív lábáról, apró, lekerekített végű füléről és nagy, kerek szeméről. Pofácskájukat hosszú, sűrű szőrzet borítja, bolyhos gallért viselnek, farkuk hosszú és bozontos. A gyönyörű szőrzet ápolására a büszke tulajdonosnak naponta legalább egy órát kell fordítania. Jóllehet a perzsamacskák nem nagyon jeleskednek az egerészésben, gyengéd, nyugodt és tartózkodó magatartásukkal mindig elnyerik gazdáik bizalmát. 
Az előbb említetteken kívül ismerünk más hosszúszőrű fajtákat is. A balinéz macskát hosszú szőrű sziáminak lehet tekinteni, a szomálit csak bundája hossza különbözteti meg az abesszinmacskától. A himalája macska színe megegyezik a sziámiéval, de testük felépítése a perzsamacskáéra emlékeztet. A birman macskát pedig csak fehér tappancsai különböztetik meg a himalája macskától. 
A legkülönlegesebb macskák a rongybaba macska (Ragdoll) fajtába tartoznak. Ezek testfelépítése a birman macskára hasonlít, ám ha felemeljük őket, testük teljesen ellazul. Mivel minden izmukat ellazítják, ilyenkor olyanok, mint egy plüssjáték. 
Néhány év óta a legelterjedtebb házimacskafajták egyikét, a Maine-Coont - amelyik mellesleg az USA keleti partvidéki államainak „nemzeti macskája” - és a török macskát a félhosszúszőrű fajták közé sorolják. A vizet kedvelő és kiválóan úszó török macska a török-iráni Van tó mellől származik. Az új besorolás lehetővé tette, hogy a kiállításokon ezek a fajták is győzelmet arathassanak, mivel addig nemigen volt esélyük a legkülönbözőbb színű perzsamacskákkal szemben.