Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Hogyan került a macska Európába?

A Nílus partján 2 ezer évig virágzott Bastet kultusza. A macskák ebben az időszakban kevésbé terjedtek el a többi földközi-tengerparti országban. Nem is csoda, hiszen Egyiptomban szigorúan büntették, ha valaki külföldre csempészett macskát. Még az országból már kijutott példányokat is igyekeztek visszavásárolni. A régészek Kréta szigetén egy agyagból égetett, kb 3400 éves macskafejre bukkantak, Görögországban pedig egy 2500 éves márványképet találtak, amelyen két ember nézi egy macska és egy kutya találkozását. Görögországban a macska ritka, egzotikus állatnak számított. Az ott élők inkább szelídített görényt tartottak az egerek vadászatára, később a rómaiaknál is hasonlók voltak a szokások. A Pompeji környékén feltárt területen nem akadtak macskák nyomaira, de a Kr.u. 4. század idejére elterjedtek a macskák a Római Birodalom egész területén. A régészeti leletekből az is kiderül, hogy ezután hamarosan Észak-Európában is megjelentek. Itt, a germán törzsek között is nagy tiszteletnek örvendtek, mivel Freyja istenasszony, a szerelem és anyaság istennője szimbólumának tartották őket. Egy Kr.u. 936-ból származó törvény szövege bizonyítja, hogy milyen nagyra tartotta az egerek pusztítóját Wales királya, Jóságos Hawell, aki különleges büntetést szabott ki a macskák elpusztítói és a macskatolvajok számára. A holt állatot a farkánál fogva felakasztották, és a bűnösnek annyi gabonát kellett ráöntenie, hogy a drága termény teljesen befedje a tetemet. Ez a búzamennyiség volt a fájdalomdíj, amit az állatgyilkosnak fizetnie kellett. A büntetés szigorúsága egyértelműen kifejezi, hogy milyen nagyra tartották a macska „munkáját” az élelmiszerraktárak védelmében. Egy újszülött kismacska hivatalos ára egy penny volt, egy jól fejlett egerészért viszont már annyit kellett fizetni, mint egy bárányért. A magas ár reális volt, hiszen egy macska naponta három-négy patkányt vagy egy tucat egeret is elpusztított.