Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Vannak-e farkatlan macskák is?

A macskatenyésztők tisztában vannak azzal, hogy a tenyésztés során újabb és újabb tulajdonságok léphetnek fel, s ezek gyakran egy új fajta létrejöttét eredményezhetik. Így történt 1950-ben is, amikor egy rövidszőrű macskafajta újszülöttei között egy göndör szőrzetű kandúr is akadt. A cicáról hiányzott az egyébként megszokott felszőrzet, és a bajusza is rövid és hullámos volt. Az öröklött tulajdonságok ilyen spontán megváltozásának (a mutációnak) köszönhető a Cornish Rex fajta születése. Fürtös bundájú rex macskák más országokban is előfordulnak, Németországban például 1930 óta ismerik a „German Rex”-et. Egy amerikai tenyésztő 1966-ban számolt be az első „drótszőrű” macskáról, amelynek szőre a drótszőrű foxiéhoz hasonlóan göndör. Az új példány minden egyes szőrszála csavart és hullámos volt. 
A felszőrök hiánya a szabad természetben komoly gondot okozhatna a rex macskáknak, mivel bundájuk nem véd kellőképpen a nedvességtől és a hőmérséklet-veszteségtől. Még súlyosabb torzulásokat fedezhetünk fel a japán csonkafarkú macskákon,de a skót „lógófülű” macskákon is. Utóbbiak előrelógó fülük miatt roppant ijedtnek látszanak. Az ír-tengeri Man szigeten is egészen különleges cicák, a faroktalan manx macskák élnek. Azt senki sem tudja, hogy miként kerültek a szigetre, és hogy a mutáció már itt lépett-e fel. A 19. század óta tudatosan tenyésztik őket, amit csak nehezít, hogy a faroknélküliséget örökítő génkészlet életképtelenséget hordoz. Ha a papa és mamacica is faroktalan, akkor az utódaik egy része még embriókorban elpusztul. 
Mivel a farok hiányát a fajta jellemző sajátosságának tartják, a kiállításokon csak ilyen példányok vehetnek részt, függetlenül a szőrök színétől. A hiányzó faroktól eltekintve a manx macska az európai rövidszőrű házimacskára hasonlít, csupán a hátsó lába hosszabb a mellsőnél. 
Okosabb lenne, ha a tenyésztők nem fejlesztenék önálló fajtává az időnként fellépő torzulásokat, de úgy tűnik, e téren a becsvágy nem ismer határokat. (A fajta kialakítása során a példányt közvetlen vérrokonaival, apjával, anyjával vagy testvéreivel pároztatják.) Némelyik tenyésztő a szőrtelen macskák kifejlesztésére szakosodott. Ezekről egy genetikai hiba miatt hiányzik a szőrmebunda. Az ilyen cicák roppant érzékenyek a sérülésekre és a hőmérséklet változásaira, ezért csak az ember védelme alatt maradnak életben. 
A fajtatiszta macskák tenyésztése során gyakran esnek túlzásokba az emberek. A perzsamacskák néha csak császármetszéssel jöhetnek a világra, mert a kiscicák kerek feje nem fér át az anya szülőcsatornáján. Más fajtáknál a nyomott orrot részesítették előnyben, ezért ezek a macskák alig kapnak levegőt. A sziámi macskáknak gyakran torz a farkuk, és a legszebb hófehér, kékszemű példányok sokszor teljesen süketek.